Az első
koncertélmény tapasztalatai a művészeti iskola növendékeinél
A fiatalabb generációk meghatározó élménye
az első – meghallgatott - koncertélmény, amely segítségével megőrzik magukban a
koncerten tanult és azonnal alkalmazott kifinomultan kulturált viselkedési normákat.
A
naprakész kutatási eredmények alapján a gyermekek – a későbbi életszakaszokban
bármikor felidézhető - első zenei élménye nem a családon belül közkedvelt
népdalokhoz, műdalokhoz, vagy slágerekhez kötődnek, hanem jellemzően egy –
koncertteremben megélt, katartikus élményt nyújtó - klasszikus zenei
alkotáshoz.
Egy
valódi - hatalmas légtérrel rendelkező – koncertteremben elhangzott óriási
dinamikai skálán mozgó klasszikus művészi zenei alkotás első alkalommal történő
észleléséhez nincs hasonló élmény egy ember életében, hiszen ilyenkor a
közönség befogadó állapotba kerüléssel nyitottá válik az audiovizuális
ingerfaktorok és impulzustöbbletek feldolgozására.
Egy
ilyen élmény életfogytig tartó hatású lehet, amennyiben a művészek legendásan sikeres
előadásukkal belezengték az örökkévalóság emlékezetébe.
Az első hangversenyélmény az idősebb
korosztályok közösségi és koncerttermi viselkedésén jól látszik, amely még azt
is jelzi, hogy művészi, vagy szórakoztató zenével történt a beilleszkedés. Azok
a személyek, akik korai életszakaszban, a lázadást jelképező populáris zenével
kerültek kapcsolatba kötöttségmentes és felelősségátruházó magatartási formákat
vesznek fel, így jellemzően a tömegek viselkedését és modorát utánozzák, probléma
esetén a könnyebb utat választva egyszerűen a társaikra háríthatják a
felelősséget.
Akik
viszont kifinomult, építő művészi zenét hallgattak, azonnal felvették a
civilizált viselkedési normákat, a bölcs, felelősségvállaló és szabálykövető épülési motivációt, fejlődési inspirációt és facilitált
lendületet.
A
szórakoztató zenei élmények esetében kevésbé maradt fenn az emlékezetekben az
előadó neve és a dal címe, jellemzően inkább egyfajta atmoszféra, egy komplex
hangulat-élmény rögzült csak a hallgatóban, ellentétben a klasszikus zenei
élménnyel, ahol a zeneszerző személyisége azonnal megmutatkozik az alkotásán,
amely jellegzetes, egyedi dallamfordulataival különleges, teljességet nyújtó
élményként tudatosodik az élvezőjében.
Természetesen
mindkét típusú zene értéket hordozhat magában, hiszen a szórakoztató zenére az
értékteremtő fejlődésnél – az építés előtti rombolásnál – mutatkozik meg az
igény, a művészi zene viszont az értékmegőrző – építkező és stabilizáló – élethelyzetekben
válik szükségletté.
Azok a zenehallgatók, akik a zenei
egyensúlyt háttérbe szorítva csak egyfajta típusú zenét hallgatnak, vagy
használnak mindennapjaikban, megatatározóan rabjává válnak a választott zene
hatásainak, így a szórakoztató zenét túlzottan elhallgatók kizárólag – a
teljességtől és az egyetemes megéléstől elrugaszkodó, ezáltal az állandóságot
megtagadó - romboló gondolkodás- és magatartásformákat képviselnek.
A
művészi zene monopóliumhelyzetét kialakító hallgatók pedig – a személyektől
eltávolodó, értetlenné és megértetlenné váló, így gyakran a javító és gyarapító
fejlődés útjában álló – építő attitűdöt alakítják ki.
Ez
a két személyiségtípus látszólag csak zenei ízlés tekintetében válnak
ellenpólussá, azonban a zene ősidőktől fogva az alapvető ösztönökre gyakorolt
fokozott hatását tekintve társadalomkulturális viselkedésnormákat alakítanak ki
a közösségekben.
Ezek
hatásain felemelkedve válnak kultikussá az előadók és az együttesek is.
Mostanra minden előadó és zenekar, aki
egy kicsit is komolyan veszi hivatását kialakított a gyermekközönség részére is
megfelelően élményteli repertoárt.
A
különböző életkori sajátosságokkal rendelkező közönség számára azonos
élményhatást elérni kizárólag művészi értékű és tartalmú zenével lehet, amelyre
a legalkalmasabb a régen komolyzenének nevezett, személyiségfejlesztő művészi
zene.
Tekintve,
hogy a populáris szórakoztató zenék célja az ellazulás és szétbontás,
bomlasztás, kifejezetten káros hatással vannak a gyerekekre, akik érdeke és
célja is a fejlődés, az építkezés és megszilárdulás, nem a személyiségromboló tömeges
azonosulás.
Jelenleg a fiatal, tanulói közönség a
közismereti ének tanórákon és énekkari foglalkozásokon találkozik. A művészeti
iskolai növendékek már heti több alkalommal kapcsolatba kerülnek a művészi
zenével, hiszen a szolfézs és főtárgy órákon elmélyült ismereteket nyernek.
Mégis általános probléma az ének és
az éneklés népszerűtlensége, a zene és a zenehallgatás, esetleg zenélés
globális népszerűségével szemben.
Azok
a tanulók, akik az ének órákon nem jutnak megfelelő élményhez már a későbbi
életük során hátrányos helyzetbe kerülnek a zenétől való elidegenedés miatt.
Ennek
egyik megoldása lehet a közismereti ének tantárgy és a művészeti szolfézs-főtárgy
képzés metodikai és didaktikai szinkronizálása, az egyetemes zenei tananyag,
korszerű eszközökön történő digitális szintetizálásával együtt.
Kiváló
stressz- és problémakezelő módszer a zenei nevelésben jól ismert Kokas-módszer,
amely a zene-mozgás-képzőművészet alkotóvonalán szintetizálja a jótékony
hatásokat.
A
módszer korszerű alkalmazásával minden művészeti tagozat módszer- és
eszközhasználati szinkronizálása lehetővé válna, emellett a művészi zene
sokoldalú feldolgozása is megvalósulna, alkalmanként a szülők, valamint az alkotó-
és előadó-pedagógusok aktív bevonásával.
A
zeneterápiás módszerek is hatékonyan működnek a gyakorlatban.
A
különböző művészi zenestílusok tudatos felhasználásával elősegíthető a
szervezet öngyógyítása, mind fizikai, mentális, valamint spirituális értelemben
egyaránt.
A – fejlődés elősegítését célzó - digitális
(virtuális) és elektronikus hangszerek (perfect piano) ingyenes alkalmazások
használata a közismereti tanórákon jótékony hatást gyakorolhatna a
teljesítményre, hiszen ezek segítségével a személyes szerepek és a kooperatív
tevékenységek is gyorsan és könnyedén begyakorolhatóak.
Segítségükkel
a Hátrányos Helyzetű és Halmozottan Hátrányos Helyzetű, valamint SNI-BTMN-Sérült,
vagy esetleg a lemorzsolódással fenyegetett, mély szegénységben élő
nemzetiségek is bevonhatóak az aktív feladatellátásba és szerepköreiknek
megfelelően hasznos feladatvállalókká válnak, erre jó példa az El Sistema
program nemzetközi sikere.
Az elmúlt ötven évben jól látható
folyamatok zajlottak a művészi zene tartalmi kifejeződésében.
Annak
ellenére, hogy teljes művészi szabadsággal élhetnek korunk művészei, egyszerűbb
és népszerűbb formákban oszthatják meg művészi tartalmukat, fejezhetik ki
központi üzenetüket.
A
változás egyik alakja, hogy a kortárs zene szinte elutasítás-szerűen zárkózik
el az előző század módszereitől és eszközeitől, így az avantgarde stílusok
képviselői eleve hátrányból indulnak ebben a versengésben, hiszen nem képesek
közel maradni a nagyközönséghez, mivel nem szolgálják ki észlelt igényeiket és
látens szükségleteiket.
Néhány
alkotó- és előadóművész a művészet közönséghez, otthonokhoz és emberekhez
történő közeljuttatását képes elvi szinten elutasítani, tehát megfogalmazottan csak
a rejtett, esetleg nem is tudott szükségletek kizárólagos képviseletét vállalja
művészetében, kudarcbevonzó módon.
Korunk
azonban a sokoldalúságról szól, így minden eszközt és módszert meg kell, hogy
ragadjunk a pozitív üzenetek, művészi tartalmak és egyetemes értékek
közvetítésére, még akkor is, ha ezt elődeink esetleg popularizálásnak is
találják.
Nem
kérdéses, hogy a művészetnek az emberekről és az emberekhez kell szólnia, de
minden korszakban a legkorszerűbb formában.
Napjainkban
– amikor a teremtett valóság egyre valóságosabbá válik - erre rengeteg
lehetőség van, azonban a személyes és a digitális megjelenés egyensúlyát szem
előtt kell tartani.
Azon
művészek, akik kizárólag a személyes hatás segítségével akarnak a közönséghez
eljutni hamar elavulttá válnak, hiszen a korszerűtlen jelenlét miatt nem tudnak
új közönségrétegeket bevonzani. A többi művész, aki a digitális technika
határtalanságát használja fel önkifejezésre a személyes vonzóerő hiánya miatt
veszíti el az egyre nagyobb élményre vágyó közönségét.
Jól
látható tehát, hogy napjainkra az egyensúly a siker kulcskérdése, tehát a
sokoldalú tevékenységeink optimális használata a széles közönségrétegekhez
történő eljutás és közelmaradás érdekében.
Tekintve,
hogy manapság a PR tevékenységek jóval meghaladják a HR folyamatokat, a
zeneművészet is hasonló modellek kialakítására kényszerül, hogy versenyképes
maradhasson az ipari zene és a kulturális, illetve kreatívipar élvonalbeli,
fogyasztóbarát módszerei mellett.
Mivel a dallam és a ritmus a zene
alapfeltétele, ezek segítségével natívan illeszkedő és versenyképesen személyközpontú
maradhat minden művészi zene előadó és alkotó.
A
közönség elvárásai között gyakran megmutatkozik az edukációs jelleg és a humoros
játékosság beépítése a közművelődési és közönségnevelési folyamatokba, tehát a
hatékony közművelődés alapfeltétele az aktív kikapcsolódás és játékos fejlődés
lehetősége, a közönségnevelésé pedig a széles stílusrepertoár és a
stílustörténeti korszakok hiteles bemutatása.
Az ehhez szükséges kompetenciák
egyike a pedagógus attitűd, a tárgyilagos koncentráció megőrzésével történő
humoros, gyermekekhez közel álló nyelvhasználat és tartalommegosztás.
A
kölcsönös tisztelet és az elismerés formája az interaktív jelleg, a jutalmazás
és az értékelés, amely az előadó és a közönsége számára is kiemelt fontosságú
annak érdekében, hogy hasznosnak és megbecsültnek érezhesse magát.
Kellemes
feszültségoldó módszer a mozgás és a taps beiktatása az előadásba, segítségével
a közönség visszanyerheti komfortérzetét, testi és szellemi frissességét.
A kudarccal végződő előadások
legtöbbször a kudarcos kezdés miatt alakulnak ki.
Az
első perc kritikus időszak az előadás során, hiszen ekkor zajlanak le az
érzelmileg legfontosabb folyamatok, a közönség és az előadó illeszkedése ebben
a percben válik teljessé. A személyesség kialakítása érdekében egy érdekes
történet közreadása értékes tartalommal tölti meg az előadást.
A
cselekmény fejlődési folyamata – az indulástól a célba érésig – gazdaggá teszi
ezt a tartalmat, amely edukációs jelentőségű a tanulság miatt.
Ez
a sztenderdfolyamat a teljes előadáson és annak összes dimenzióján keresztül kell,
hogy vezessen, hiszen napjaink legfontosabb üzenete, hogy a napi problémákat
hatékony módszerrel – folyamatosan fejlődve – legyünk képesek legyőzni.
Korunk
művészeinek küldetése tehát a személyes példán keresztül történő kulturális
fejlesztés, amely az életbeli példák ismertetésével használható tudást
szolgáltat a közönség számára.
A
nemzeti, emberi és művészi értékek rögzítése, hazánk zenei nagyhatalmi
pozíciójának kihangsúlyozása és a nemes cselekedetekre való motiválás egyaránt
része egy előadás küldetésének.
Az
időtartam szigorú betartása mellett a gyermekközönség igényeinek nyomon
követése és – a koncert előtt és után biológiai szükségletek – kielégítése kevésbé
nyilvánvaló, azonban hatalmasat javíthat a közönség és az előadók
komfortérzetén és kölcsönös el- és befogadó-készségén.
A
vizuális élmények korunkban kiemelten fontosak, így a korszerű IKT eszközök
szemléltető használata megkerülhetetlen tevékenység.
A
közönség minden őt körülvevő környezeti tényező létezésére értelmes
magyarázatot keres, így a művészek feladata, hogy a művészet gyakorlati hasznát
tudatosítsák a fogyasztói társadalom átlagemberei számára.
A művészi zene, mint a művészetek
csúcsa kiválóan alkalmas a mentális készségek kiteljesítésére való motiválásra,
érzelmi inspirációra és szellemi kiteljesedésre egyaránt, így a három
meghatározó intelligenciatípus – az IQ, az EQ és az SQ - fejlesztésére kiemelten
jótékony hatást gyakorol.
A
művészi zene szakmákra gyakorolt hatásai által minden tudatos felhasználója fejlettebb
lehet, általa a saját társadalmi rétegében könnyebb beilleszkedést, jobb motivációs
érzéket és belső késztetést nyerhet a továbbképzésre és fejlődésre.
A
tudatos felhasználáshoz szükséges egy hatékony szokásrendszer kialakítása és
gyakorlati fenntartása, amely segítségével minden tevékenységhez a megfelelő zene
illeszkedhet.
A
kikapcsolódáshoz szórakoztató művészi zene, a fejlődéshez, tanuláshoz magas
művészi tartalmú, mély mondanivalójú, fejlesztő, agyműködést serkentő művészi
zene szükséges.
Természetesen
a – meghatározóan akusztikus - populáris műfajok között is találhatunk művészi
értékű zenét, ezeket szintén a művészi zene kategóriájába sorolhatjuk, kiemelt
szerepvállalásuk miatt.
A művészi zene leggyakoribb és
legjótékonyabb felhasználási módja a tanulmányokat segítő zenehallgatás, amikor
egy nehezebb befogadást eredményező, mélyebb tartalommal rendelkező tudásanyag -
a művészi zene facilitátor szerepe miatt - rögzíthetővé válik, így az igazán
kiváló felhasználóknak hosszú távú kitörési, felemelkedési lehetőséget
biztosít.
Egyszóval
a művészi zene tudatos felhasználása minden szinten kedvező hatást gyakorol a
tanulmányokra:
-
Alapfokon: az alapműveltségen felüli magaskultúrális
fejlesztés gyakorlata
-
Középfokon: a tematikus illeszkedésű
gyakorlati tudás elméleti alapja
-
Felsőfokon: egyetemes tudásanyag
elmélyítése, rendszerszerű látásmód kialakítása
-
Életben: kiegyensúlyozottság, nyugalom,
elfogadás, megértés megőrzése
…………………………………………………………………………………………………...
Szakértő
szemmel az alábbi fontosabb kérdések merülnek fel
az
ifjúsági előadások alkalmával:
1. Hiteles –
az egyetemes művészi értékek közönségnevelő, magaskultúrális szinten
interpretált - és korszerű -
közművelődési szándékkal, naprakész információkkal és korszerű formában
társadalmi értéket teremtő - volt-e egyszerre az előadás?
2. Az
előadók tudtak-e a gyermekek nyelvén beszélni – fokozott humorral, de mérsékelt dekoncentrálással és demoralizálással - vagy
– egyszerűbb, gyengébb mentális képességekkel rendelkező - alsórendűként
bántak-e velük?
3. Interaktív
volt-e az előadás – közös élményekkel és feladatmegoldásokkal, játékos formában
- vagy a közönség csak passzív szemlélője volt az eseményeknek?
4. Az
előadók elhelyezkedése nyitottságot
vagy bezárkózást, elszigetelődést mutatott-e a közönség felé, elősegítette-e a művészi
zene könnyű befogadását, az azzal való azonosulást?
5. Az
előadók öltözéke és viselkedése megalapozta-e
a művészi zene befogadhatóbbá válását, szimpátiát, kedvességet és követendő
példát, társadalmi és kifinomult értékeket adtak-e át az előadók?
6. Inkább
adatokat, lexikális információkat közöltek-e, vagy érdekes, a mindennapi
gyakorlati életben is használható, értékes tudás-tartalmat,
személyiségfejlesztő és léleknemesítő tapasztalatokat
is?
7. Hogyan
kötötték le az ifjúsági közönség figyelmét az előadók, mivel jutalmazták,
esetleg mivel fegyelmezték őket?
8. A
különböző társadalmi és műveltségi környezetből érkezett közönség számára
egyaránt biztosítottak-e értékes
információkat az előadók?
9. A
korszerű IKT eszközök milyen
mértékben segítették elő az előadás legmélyebb tartalmának és művészi
értékfaktorának eljutását a hallgatósághoz?
10. Az
előadás után történt-e az előadói értékelés, vagy közönség-elégedettségmérés a művészi zene széleskörű népszerűsítésének
érdekében?
Természetesen még
további számtalan kérdésre kereshetünk válaszokat, de ha ezekre a legfontosabb kérdésekre
egy-egy előadás során pozitív válasz találunk, biztosított – fokozottan magas-
mértékben kerültek befogadásra a művészi zene egyetemes értékei.
Az
elmúlt évek előadásain és koncertjein szerzett széles spektrumú tapasztalataim
segítségével sikerült a professzionális szolgáltatást nyújtó, sokoldalú előadóművészekre
érvényes, jól alkalmazható szempontrendszert kialakítanom, amely kifejezetten
elősegíti a művészi differenciálódást és a teljesítményalapú elbírálást.
Az alábbi – kifejezetten
a közönség szükségletei szerinti általam összeállított – szempontrendszerrel
könnyedén lemérhető egy előadóművész aktuális teljesítménye és előadásának
művészi értéke:
…………………………………………………………………………………………………...
|
Előadóművészi
Szempontrendszer - Domokos
|
|
Szempont
|
Érték
1 - 10
|
|
Hitelesség
|
../10
|
|
Életkori
illeszkedés
|
../10
|
|
Interaktivitás
|
../10
|
|
Színpadkép
|
../10
|
|
Viselkedéskultúra
|
../10
|
|
Tudásátadás
|
../10
|
|
Figyelemlekötés
|
../10
|
|
Multikultúra
|
../10
|
|
IKT
|
../10
|
|
Elégedettség
|
../10
|
|
Összesen
|
…/100
|
…………………………………………………………………………………………………...
Debrecen, 2014.
December 1. - 2016. December 1.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző,
Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője
