TELJESÍTMÉNY
- TELJESSÉG - TEHETSÉG – TISZTESSÉG – TISZTELET
avagy a köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei
Nehéz lenne megjósolni, hogy a köznevelésnek milyen kulcsszavai jelennek meg a jövőben, azonban ha objektíven érzékeljük a változásokat, könnyen eljuthatunk az általam itt megosztásra kerülő következtetésre.
Az elmúlt évtizedben felgyorsult a munkaerőpiac-szükségletkövetés a köznevelési területen, így mára sokkal a személyesebb szakmai életpálya-illeszkedés jellemzővé vált.
Az integrációs programok révén a multikulturális, a kompetenciafejlesztéssel a szakmai és a tehetséggondozással a személyes, valamint a közösségi hasznosulású illeszkedés is biztosítható.
Intézményi szinten a tehetséggondozást gyakran korrepetálásra, netán felzárkóztatásra használják, így meghatározó értékvesztés tapasztalható ebben a folyamatban, hiszen a tehetségfejlesztés a személyes érvényesülés és esélyszerzés egyetlen valódi értékű szegmense. Ebben a tekintetben nem meglepő, ha tehetséggondozó szervezetek és közösségek cégekkel, intézményekkel kooperatívan kívánják a tehetségek natív fejlesztési feladatait ellátni, ami azt eredményezi, hogy új kulcsszavak kerülnek be a kollektív sztenderdfogalmak közé.
Az eddig talán ritkán előforduló teljesítmény a sikerhez vezető döntéseket és folyamatot is meghatározza, abban a tekintetben, hogy sztenderdjeivel minden téren optimalizálja az erőforrás-szükségleteket.
Ezek közül meghatározóak a HR, a PR, valamint a materiális és az immateriális forrásfelhasználások, amelyek a mai korban kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen minden szektor személyi jellegű, illetve szaktudásbeli hiánnyal küzd.
A rendelkezésre álló erőforrások korszerű, hatékony és egymáshoz illeszkedő felhasználása tehát korunk legfontosabb elméleti kérdése és gyakorlati szerepköre is egyben.
Edukációs irányvonal
A jövőben a legfontosabb kulcsszó a SIKER lehet, hiszen az általa képviselt attitűddel bárki képes lehet pozitív irányba változtatni minden eseményt, vagy folyamatot.
A sikeresség szempontjából három fogalommal találkozhatunk:
Sikerkeresés = a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek felkutatása
Sikerkövetés = a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek edukációs elsajátítása
Sikerközvetítés = a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek megosztása
A teljesítmény:
A teljesítmény a teljesítőképesség
fejlődésével fokozatosan emelkedik, így a produktivitás és a hatékonyság folyamatosan
fenntartható általa.
Tapasztalataim
szerint a szakmai tehetségek zászlóshajói lehetnek a teljesítményflottának,
amennyiben megfelelő feltételeket biztosítanak számukra a kibontakozáshoz és a
fejlődéshez.
A teljesítőképesség teljesítőkészséggé
válásához fokozatos – korlátlegyőző és teljesíthető - terhelésnövelés szükséges
olyan formában, amely az érintetteket – tanulókat, tanárokat és vezetőket is –
érdekeltté, motiválttá teszi.
Ez
az alapfeltétel megköveteli az előrelátó és előregondolkodó attitűd
kialakítását és fenntartását, hiszen tudatos célmeghatározás és
feladatmegvalósítás szükséges a teljesítéséhez. A teljesítmény tehát alapvetően
a sikeres végrehajtást célozza, a feladatelvégzés teljessé válásához.
A teljesség:
Napjainkban vált igazán fontossá a teljes értékű élet és az egészség fogalma, hiszen az infokommunikációs korra életvitelszerű egészségkárosítás és veszélyforrás-arzenál vált általánossá a sikeresnek tartott emberek életében.
Tömegtermelésben állítják elő a legtöbb alapszükségletet, az ételtől az élményig, amelyek ezáltal személytelenné, tartalmatlanná és fokozottan sterillé válnak.
Elég csak a gyorséttermek kínálatára, vagy a videó megosztókon hatalmas rajongótáborral rendelkező előadók vonzóvá gyártott produktumaira gondolni, amelyek a legkevésbé rendelkeznek az elvárható tápértékkel biológiai, vagy érzelmi szempontból.
Az egyetlen elvárás velük szemben a tömegfogyasztás elérése élményfokozó eszközök beépítése segítségével, a népszerűség és a birtoklási szándék megőrzése mellett.
Mivel a mai kor digitális embertípusa minden tekintetben szinte kizárólag tartalmatlan táplálékokat fogyaszt, nagy a veszélye a tartalmatlanná váló személyiség kialakulásának, a tömegtermékek káros hatásai kiterjedésének.
Ezt a negatív hatásfaktort kívánja ellentételezni a teljesség – a spirituális intelligencia – tudománya, amely a helyes döntések révén kínál lehetőséget a teljes értékű élet kialakítására.
A teljes értékű élet alapfeltétele a kiegyensúlyozott, tökéletes egészségfejlesztés követelményeinek, így a jövőben talán még nagyobb szerepet kaphat az edukációs folyamatokban, akár a köznevelési alapelvekben, vagy irányvonalakban is.
A tehetség:
Mi is a tehetség?
A nyugati világ szuperhős karakterei mind jellemző tehetségjegyekkel rendelkeznek, amelyek révén kitűnhetnek az átlagemberek közösségéből.
Nemzeti hagyományaink és értékeink sajátos módon azonosítják a tehetséget, hiszen a kiemelkedéshez elengedhetetlen a sokoldalúság és a meghatározó különlegesség.
Aki tehet, az egy olyan személy, amely ha képes egy adott feladatot elvégezni, készséggel megteszi. Ellentéte a tehetetlen, aki képes tanult tehetetlenné válni azáltal, hogy már a feladat elvégzése előtt feladja a megoldást.
Rendkívül nehéz meghatározni az általános tehetség fogalmát a mai nevelési gyakorlatban, ahol nagy csoportokban, szinte kizárólag elméleti síkon zajlik a képességfejlesztés.
A tehetségazonosításhoz azonban alapfeltétel a készség szintű gyakorlat megjelenése, tehát a begyakorolt folyamatok gyakorlati térben történő alkalmazása.
A leggyakoribb veszélyforrás, hogy a nagy létszámú közösségfejlesztés a személyes értékek háttérbe szorításához, majd eltűnéséhez vezet, amely lezárásaként a tehetség végül elveszik.
A tehetségek nagyobb közösségekben zárkózottá és önbizalom-hiányossá, látszólag elégtelen képességekkel rendelkezővé és eredménytelenné válhatnak.
A veszélyforrás-helyzet tartós fennállása során megszűnhet az értéknyitottság és a tudásvágy is, végül bizonytalan félelemmel élik túl a hétköznapokat.
Ez azért veszélyes, mert így a tehetségből – kezdetben tehetségígéretből – tudományos fogalom-meghatározás szerinti tanult tehetetlenség válik, aki semmilyen megpróbáltatást sem képes motiváltan teljesíteni, tehát minden kihívással még a problémamegoldás előtt - kudarcvonzóan – teljesítmény nélkül felhagy.
Ebben az esetben sem elfogadható problémakezelési módszer a büntetés, vagy az értelmi, végzetese esetben az érzelmi leterhelés, tehát kizárólag a szellemi szabadság, az adaptív alkotói energia- és időfelhasználás, valamint a sikerkereső lelkesítés és ösztönző feltöltés válhat hatékonnyá az alternatív helyes döntések közül.
A siker és a kudarc között igen kevés köztes tényező áll, hiszen gyakran csak szorgalmas elhatározás és kitartó végrehajtás kérdése, melyik eredmény teljesül.
Amint átértékeljük – valójában reális helyi értékén értékeljük – eredményeinket láthatjuk, hogy a kudarc nem teljes értékű negatív és a siker sem kizárólag pozitív hatású tapasztalat.
Ez a fajta szemlélet csupán a fantázia-, vagy a legendavilág szülötte, ahol csak jó és rossz dolgok történhetnek a karakterekkel, de sosem ezek valamilyen arány-összetételű egyvelege.
Amint az életeseményeink értékelése a reliabilitás elve szerint is hitelessé válik, a sikerkövetés tanulásával meghatározhatjuk, mekkora esélye van egy adott cél elérésének és képességeinkhez, valamint készségeinkhez is illeszkedő, reálisan és sikeresen elérhető célokat tűzhetünk ki, megterhelés nélküli teljesítmény-igénybevétel mellett.
A XXI. század tehetségének neveléséhez hozzátartozik az ellenálló kitartás és a megfelelő időpontban koncentrált energiafelhasználás időbeli dinamikájának fejlesztése is.
Mindkettő megköveteli az életritmus megfelelő tervezését és irányítását, a rendelkezésre álló, szellemi-, időbeli- és energia-igénybevételi erőforrások hosszútávon is fenntartható, takarékos, valamint tudatos felhasználását.
Egy valódi tehetség a saját és mások sikereiből, továbbá sikertelenségéből is képes tanulni, így teljes értékű gyarapodása folyamatosan fenntartható.
A sikeres emberek abban kiemelkedőek, hogy elfogadják és képesek pozitív irányba változtatni az őket érő negatív hatásokat, így begyakorolják a helyes problémakezelést.
Emellett céltudatosságuk és kitartásuk is garanciává válik a sikertörténetek megvalósulásához.
A művésztehetségek – sikerorientált tevékenységeik révén - az átlagosnál több alkalommal kerülnek sikeres helyzetekbe, hiszen alkotásaik, vagy előadásaik során kizárják és relevancianélkülivé változtatják a hibalehetőségeket, de még számukra is szükségletté válik egy külső szakember folyamatos segítő, koordináló sikerközvetítő szerepe.
Hogyan lesz a tehetségígéretből valódi tehetség?
A professzionális képességfejlesztés és tehetségmenedzselés révén eltérő szerepekhez különböző feladatkörök illeszkednek, ezért a mentor-leader-menedzser – MLM – tevékenységmix a legideálisabb tehetségek esetében, különös tekintettel a zenész tehetségek esetében.
A zenében már kisgyermekkorban kiderül a zenei képességek és a tehetség megléte, hiszen mérhetőek az értékek, így valójában tehetségígéretekről nem beszélhetünk, csak kialakult tehetségekről.
A hazai zeneművészképzés lehetővé teszi, hogy a tehetséges növendékek már korai szakaszban megmutatkozhassanak sokoldalúságukkal.
Ezt a célt szolgálja a több különböző karakterű előadási darab, a stílusváltozatos tananyag, vagy a különböző – tánc-, képző-, vagy dráma - művészeti tanszakokon történő aktív szerepvállalás is.
Korunk kérdése: mi a XXI.századi tehetség?
Átlagon felüli szakmai képességek és személyes készségek, vagy kreatív alkotó-előadó individuum, esetleg sokoldalú, elhivatott hasznosulás.
Sajnos manapság a tehetség fogalma nem merül ki egyfajta meghatározásban, hanem az eddig ismert alapfogalmakat együttesen szintetizálja, így a mai kor tehetségének már nagyfokú tájékozottságra és kiemelkedő készségekre is szüksége van.
Mire lehet még szüksége a tehetségnek?
Mivel napjainkban főleg az önmegvalósításról hallani minden csatornán, egy kiemelkedő tehetség hamar szembekerülhet a féltékeny vetélytársakkal, akik kifejezetten ellenségesen – versenytárshoz méltatlanul – viselkedhetnek adott szituációkban.
A mai tehetségnek tehát kiemelkedő tűrőképességgel és védekező-készséggel egyaránt szükséges felkészülnie egy offenzív élethelyzet megfelelő kezelése érdekében.
Lehet a tehetség csapatjátékos ilyen feltételek mellett?
Tapasztalataim szerint nagy csoportban nem fogadják el a tehetségeket, tehát kevés lehetőségük adódik csapatjátékosi karakterük kibontakoztatására, mert átlagból kiemelkedő és sikerkereső attitűd jellemzi őket, így hamar rájuk sütik a törtető címkét.
Abban a korban, amikor mindenki népszerű címkék mögé bújik és ennek a vonzó csomagolásnak köszönheti érvényesülését a tehetségeknek elővigyázatosan szükséges megválasztani stratégiájukat a megbecsülésért vívott harcban.
A tehetségek a leggyakrabban az elfogadás érdekében már megalázónak számító tevékenységeket is felvállalnak, hogy elkerüljék a támadásokat.
Ezekben az esetekben kivétel nélkül kihasználásra kerül az adott tehetség kiemelkedő készsége, rutinja, amely segítségével a kihasználó taktikai előnyre tehet szert a közösségben.
A mások helyett elvégzett tevékenységek veszélyhelyzetet tarthatnak fenn a tehetségfejlődés önbecsülést érintő szakaszában, amelyben az adott személyiség lehetősége szerint az érvényesüléshez szükséges egészséges önelfogadásra és reális önértékelésre is szert tehet.
A tehetségek esetében így jellemzővé válhat az alulértékelésből származó teljesítménycsökkenés, majd a kudarcként megélt élethelyzetek állandósulása.
Egy jó csapat, bölcs és tisztességes közösség engedi kibontakozni tehetségeit, amellett hogy magaskultúrális szerepet és tömegkulturális közszerepet is vállalhat.
Azzal, hogy a példamutató tehetség műveli a közönséget, élményt ad és formálja a közvéleményt végül a közösség számára biztosít esélyeket a hasznos kibontakozásra és hatékony érvényesülésre, a sokoldalú személyiség-illeszkedés révén.
Szakmai életpályám során eddig találkoztam:
- Fogyatékkal élő tehetséggel, aki korlátait leküzdve volt képes átlagon felüli katartikus élményt nyújtani, majd utána visszatérni a hétköznapi világába
- El nem ismert tehetséggel, aki folyamatos bizonyítási vágya miatt túlhajszolta magát és így lépett ki a saját korlátai közül
- Tiltott tehetséggel, aki a nehéz, támadó és tiltó körülmények ellenére minden alkalommal kiemelkedő teljesítményt nyújtott, akaratereje révén
- Támadott tehetséggel, aki a kimagasló teljesítménye és kiemelkedő készségei miatti folyamatos támadások ellenére tűrőképessége segítségével népszerű tudott maradni
- Szorgalomhiányos tehetséggel, aki a kudarctól való önbizalom-hiányos félelem miatt kezdetben inkább bele sem kezdett a feladatteljesítésbe, de végül legyőzte önmagát
- Kitartásnélküli tehetséggel, aki nem volt képes a gyakorlással járó monotonitást elviselni, ezért új idő- és energiakímélő módszereket talált ki az önmegvalósításához
- Passzív tehetséggel, aki akár hónapokon keresztül némán és unalmasan játszott, majd a színpadon hihetetlen érzelmi és tartalmi aktivitást mutatott
Nem is egyszerű a sokféle tehetségtípusnak megfelelő karakter személyiségfejlesztése, hiszen natív illeszkedésű tapasztalatmegosztást követelnek.
A digitális tér kimagaslóan vonzó platformjai mellett a kitartással és szorgalommal járó tehetségfejlesztési tevékenységek nem vonzóak a fiatal – Z és Alfa – generációk számára, ezért részükre új eszközök és módszerek alkalmazása vált szükségessé.
Ezekre kiváló példa a művészeti nevelés, ahol dinamikusan – az adott időszakhoz és személyiséghez illeszkedően – zajlanak a tehetségfolyamatok, így mára kulturális és kreatív iparágakat lehetett az itt megszerzett tudás és tapasztalatok köré szervezni.
A kulturális és kreatív ipar – előadóművészet, média, szórakoztatás, marketing, promo, kultúra, oktatás, megjelenés, stílus és luxus szegmense - alapvetően az alkotó- és előadóművészetekre épül, így a szellemi termékek – a digitális térben értékvesztett anyagi világ eltűnésével – kiemelkedően értékessé válnak, amely a gyermekeken is megfigyelhető.
Külön érdekes látni, ahogy az otthoni zenei tehetséginkubátorban folyamatosan fejlődnek saját gyermekeim, akiket már születésük előtt intravénásan táplált a művészi zene, amit otthon, vagy a színpadon közösen játszottunk, vagy hallgattunk a családban.
Mivel mindhárom lányom teljesen eltérő személyiség- és tehetségtípust képvisel, nehéz megjósolni melyik irányba tereli őket a művészi zene által nyújtott magaskultúrális nevelés, de abban biztos vagyok, hogy az otthon megszerzett élményeiket hasznosan fordítják majd a közösség javára a későbbiekben, hiszen már kisgyermekkoruktól fogva kiegyensúlyozott környezetben gyakorolják a segítőkész attitűd megőrzését, egymás támogatását, kiegészítését.
A zenei szerepek kitartó begyakorlásával – a fel nem adott küzdelmek miatt kialakult önbizalom révén - a valódi életben várható – sikerkövetelő - megpróbáltatások, problémák és kihívások könnyedén teljesíthetőekké válnak.
A tisztesség:
Valószínűleg a tisztesség az egyik olyan szabályhatároló, amely elveit minden ember – az adott környezethez és társadalomkulturális normákhoz illeszkedően - korán elsajátít, azonban az üzleti világ érdekvezérelt alapelveinek elterjedésével a legnehezebb a gyakorlatban is betartani, a lemaradás és a kárszenvedés veszélye miatt.
Bár mindenki érzi melyik a helyes út, viszont tudatosan mégis gyakran az ellenkezőt választja, hiszen az a leglogikusabb, vagy legpraktikusabb döntés még akkor is, ha azzal másokat veszélybe sodor, vagy esetleg szándékosan kárt okoz.
Még komplikáltabb feladat a digitális társadalomkultúra látens szabályrendszerében tisztességes módszerek és eszközök segítségével eljárni, ahol az egyetlen valódi cél az élményközpontú információadat által elért befolyásolás, gyakran tudatos megtévesztés.
Az infokommunikációs korban korszerű informális (személyes), nonformális (közösségi) és formális (intézményi) nevelés tehát speciális tájékozottságot, valamint natív módszer- és eszközhasználatot is megkövetel, hiszen múlt századi ismeretekkel és tudással lehetetlen versenyképesnek maradni az egyre több feltétel-teljesülést követelő fejlődésváltozásban.
A tisztelet:
Tevékenységeim során a tisztelet mára ismeretlenné vált fogalmával találkozom a legritkábban, annak ellenére, hogy mindenfajta kapcsolat és kommunikáció alapfeltétele.
Manapság a mediálisan közvetített üzenetek által csupán a személyes érdekvezérelt attitűd fenntartása a legfontosabb az átlagemberek körében, akik célmeghatározásaikban kizárólag a felhalmozó és pazarlásra alkalmas mennyiségű anyagi javak megszerzését jelölték meg.
A valódi tudást felváltotta a – hiteles forrásnélküli - tájékozatlanságra alapuló ismeretszerzés, a materiális gyarapodás érdekében, amely segítségével - személyes szinten - a népszerűség és a megítélés is befolyásolhatóvá válik.
A valódi karrierépítéshez szükséges kitartó szellemi és mentális kihívás, olykor fáradságos kreatív megpróbáltatás nem túl vonzó abban a korban, amikor a személyes, szórakoztató élmények megszerzését tekintik az egyetlen helyes döntésválasztásnak az önmegvalósítás tekintetében, amelybe természetesen nem fér bele az, hogy ember-, vagy vetélytársainkat tiszteljük.
Aki másokat tisztel – tapasztalataim szerint – az nagyobb megbecsültség és elismerés mellett tevékenykedhet, valamint személyesebbé, natív illeszkedésűvé válnak kiterjedései, személyes, közösségi és szakmai dimenziói.
Valójában minden átlagember bölcsnek tartja magát, azonban még arra az egyszerű kérdést sem képesek megválaszolni, hogy: mi a tisztelet?
Mivel maga a szó mögötti tartalom megköveteli a kölcsönösség elve látens kulturális szabályainak betartását, legtöbbször – még a kiváló családi és intézményi nevelés ellenére is – hamar kikerül a személyes értékadatbázisból.
Ez a stratégiai lépés rendkívül káros a közösségi kapcsolati háló fejlődésére tekintettel is, hiszen kizárólag negatív irányba képes változást eredményezni.
A tisztelet valódi célja azonban a pozitív változások, a fejlődés előrelendítése, pl.: a digitális világ elszemélytelenítő hatásának mérséklése, a segítőkész attitűd továbbfejlesztése és a sikerhez és érvényesüléshez vezető hatékonyság fokozása.
A tiszteleten alapul a vitakészség és a kompromisszumkészség is, amely segít megőrizni a probléma-megjelenési és a frusztrációs toleranciát, valamint a gyors és helyes döntések által vezérelt sikeresség fenntartását.
A tehetségek – különösen a zeneművészek – között példaértékűen működik a tiszteletnyilvánítás, hiszen szerepköreik szerint értékelik és becsülik meg egymást, amely segítségével a személyes világukban, privát – civil - életükben is képesek maradnak tisztelni másokat és önmagukat is.
Az infokommunikációs korban már jelentős változásokkal szükséges szembenézni minden fejlődni kívánó tehetségnek és tehetségfejlesztő szakembernek.
Az elmúlt századokban klasszikus értelmezésben kialakult tehetségjellemzők gyakran már nem érvényesek, vagy nem megbízhatóak, hiszen ma már új elvárásoknak és feltételeknek való hatékony megfeleltetésben válik sikeressé minden tehetség:
- attitűd
- hasznosulás, gyakorlati érték
- problémaelfogadás
- problémamegoldás
- kreativitás
- motiváció
- inspiráció
- értelmi, érzelmi és szellemi (spirituális) intelligencia egyensúlya
- hirtelen változás- és monotonitás-rezisztencia
- személyes terű digitális kiterjedésű jelenlét
- …
Domokos – Művésztehetség-modell (2017) - Tenyéralak
1. Tehetségkészség (gyakorlati tapasztalat) – begyakorlott legyen, ne csak információ szintű, TEHETSÉGAZONOSÍTÁS szintje
2. Nevelés (műveltség-, ismeret- és tudásszint) – értelmileg átlagos, érzelmileg elmélyült és szellemileg magas fokú legyen, TEHETSÉGGONDOZÁS szintje
3. Elismertség (általános megbecsültség) – egyensúlyban legyen, tehát ne alul-, vagy túlértékelt, TEHETSÉGMENTORÁLÁS szintje
4. Hasznosulás (gyakorlati illeszkedés) – hétköznapi, emberközpontú haszna legyen, TEHETSÉGMENEDZSELÉS szintje
5. Tér-idő (környezeti kiterjedések) – megfelelő legyen, jó időszakban, jó lokációban, TEHETSÉGKÖVETÉS szintje
A tehetségkészség, tehát a gyakorlati tapasztalat az első olyan tényező, amely a korszerű tehetségazonosítást megkönnyíti, hiszen abban az esetben, ha a gyakorlat hiánya miatt egy tehetség rejtve marad a nyilvánosság elől képtelen lesz bekerülni a meghatározó szakmai támogató körökbe.
Ahhoz, hogy egy tehetség gyakorlatot szerezhessen, először ismereteit kell, hogy tudássá rendezze. A begyakorlott tudás lényege, hogy a megszerzett információkat megfelelő időben és helyen koncentrálva, láthatóan juttassa érvényesüléshez a tehetség.
A tehetségkészség tehát a Tehetségazonosítás szintjén segíti a tehetség-megjelenést.
A nevelés a második tényező a tehetség megjelenéséhez.
Az otthonról származó általános műveltség-, az elmélyített ismeret- és tudásszint lehetővé teszi az értelmileg átlagos, érzelmileg elmélyült és szellemileg magas fokú tehetség fogyasztói társadalomba történő beilleszkedését, aki az általános normákhoz, a szakmai és a digitális társadalomkulturális szabályokhoz a fegyelmezett igazodás révén juthat csak erkölcsileg és etikailag is magas szintre.
A nevelés tehát kulcsfontosságú a Tehetséggondozás szintű tehetség-megjelenéshez.
Az elismertség, az általános megbecsültség a harmadik tényező a tehetség kibontakozásában. Annál a tehetségnél, akinél a megbecsültségi szint egyensúlyban van, tehát nem alul-, vagy túlértékeltek a tevékenységei, pozitív hatású megerősítést nyer, hogy tehetségét nyilvánosan újra és újra merje felvállalni.
Ehhez a legegyszerűbb út, ha a művésztanár a Tehetségmentorálás szinten támogatja a tehetség-megjelenést.
A hasznosulás, a gyakorlati illeszkedés a negyedik tényező, amely feltétele, hogy a tehetség tevékenységeinek hétköznapi, gyakorlati emberközpontú haszna legyen.
Maga a hasznosulás tudata is óriási motivációs erőt biztosít a tehetség számára hasznos tevékenységeinek kialakításához, fenntartásához és továbbfejlesztéséhez.
Ehhez szükséges, hogy a tehetség önállóan találja meg a szerepeit és ne külső ösztönző- vagy kényszertényező által váljon alkalmassá arra.
A hasznosulás tehát a Tehetségmenedzselés szintjén teszi lehetővé a tehetség-megjelenést.
A tér-idő az ötödik tényező a tehetség szerepeinek, tevékenységeinek tudatosításában. A környezeti kiterjedések meghatározóak a tehetségfolyamatokban, hiszen a kronológ-időszakbeli és lokálisan is megfelelő kiterjedési sajátosságok teszik alkalmassá a tehetséget a nyilvános megjelenésre és a láthatósági képesség fejlesztésére.
A tér-idő dimenzió ezért a Tehetségkövetés szintjén segíti a tehetség-megjelenést.
Amint ez az 5 alapfeltétel a megfelelő tehetségmenedzselési szinttel párosulva teljesül a jellemzően kreatív tehetségek nyilvánosan láthatóvá válnak és aktívak tudnak maradni, a hétköznapi tudatállapotból kilépve, önállóan is képesek lesznek alkotni.
Azonban amint egyik tényező is háttérbe szorul a tehetség már nem lesz képes nyilvánosan megmutatkozni, így nagy a veszélye, hogy tehetségfolyamatai örökre rejtve maradhatnak, ami a mai kor korlátlan digitális megjelenési formáit tekintve életszinten válhat tragikussá.
A tehetség-életpályafejlesztés korunkban a sokoldalúság (multifunkcionalitás) és a problémamegoldó (dilemma-döntés) - készség statikus startpillérei segítségével válik egyfajta tehetség-rakétaindító rendszerré, amely biztosítja a tehetség gyors, magas-dimenzionális kiemelkedését, az átlagostól való elrugaszkodását.
Ahhoz, hogy egy tehetség megfelelő minőségben és mennyiségben legyen képes értéket teremteni, elengedhetetlen a tradicionális és a korszerű elvárások teljesítése, tehát egy szakmán belül minden gyakorlati feladatellátáshoz szükséges tudással és tapasztalattal rendelkeznie kell.
Amint kialakítja szolgáló vezető szerepköreit fokozatosan nőhet népszerűsége, valamint követői, támogatói és segítői száma, akik segítségével könnyedén elérheti közösségfejlesztő céljait, amelyek az álmai beteljesítéséhez és bármely közösségből történő példaértékű kiemelkedéshez vezetnek.
A tehetség túlélése kulcsa a tűrőképessége és védekező-készsége, amelyek segítségével képes az átlagemberek negatív – féltékenységből származó - offenzíváit elfogadni, elviselni és elhárítani.
Ha mindez párosul az elhivatott, sikerkereső tehetséggel, a szakmai tisztességgel és a közönség, valamint az alkotói és előadói minőség iránti tisztelettel, rendkívüli érték születhet.
TELJESÍTMÉNY
- TELJESSÉG - TEHETSÉG – TISZTESSÉG – TISZTELET, avagy a köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei már érzékelhető formában is megjelentek, azonban a jövőben valószínűleg már nélkülözhetetlenné is válnak a nevelésfejlesztésben, hiszen az átlagon felüli tehetségek ezen iránynormák segítségével képesek sikeresen érvényesülni már a mai korban is.
Köszönöm, hogy megtisztelt figyelmével!
Debrecen, 2017. Március 01.
Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője
