Művészetoktatás,
vagy művészeti nevelés?
Ez a kérdés manapság
igencsak aktuálissá vált és a közoktatás-köznevelés tartalmi különbségéhez
hasonlóan széleskörű tudatosításra vár.
Míg a
művészetoktatás alapvetően két intézménytípusban zajlik, a művészeti nevelés a
köznevelési alapszolgáltatások részévé válhat a jövőben.
A
művészetoktatás a zeneiskolák és a művészeti iskolák keretrendszerei között
valósul meg.
Mind a
zeneiskola, mind a művészeti iskola mára kialakult sztenderdekkel dolgozik,
azonban a vidéki kulturális környezetben elveszítette korszerűségét.
A
zeneiskola esetében gyakran az egyetemes kultúranyag kizárólagossága és a
választható hangszertanulási lehetőségek mérsékeltsége, vagy – az intézmény
szükségletei szerint irányított - túlszabályozottsága okoz veszélyhelyzeteket.
Ezafajta
túlszabályozottság korlátozhatja a növendékek kreativitását és – az egyfőtárgyas
főkuszálás miatt - megfoszthatja őket sokoldalúságuk megmutatkozási lehetőségeitől.
Azokban a
városokban, ahol mindkét intézménytípus megtalálható a sokoldalú, kreatívabb
személyiségek előszeretettel választják a művészeti iskolát a zeneiskolával
szemben.
A
művészeti iskolában gyakran nehezen tartható fenn az – alapvetően az egyetemes
zeneiskolai hagyományokra épülő - oktatás színvonala, hiszen a közvélekedés és
elvárások szerint szinte szakkörszerűen működik a növendékek fejlesztése, amely
legtöbbször – növendéki részről - nélkülözi a mentális, érzelmi és szellemi
felkészültséget, hiszen a tanulók a délutáni kötött tanórák, a közkedvelt
tömegszakkörök, a szabadidőjátékok és a közismereti versenyalkalmak között
beesve, gyakran kimerülten érkeznek a művészeti órákra.
Persze vannak
időszakbeli különbségek, de alapvetően az – évkezdéstől évzárásig tartó - aktív
időszakban csak a téli hónapok alkalmasabbak hatékony készségfejlesztésre.
A többi
időszakban rengeteg esemény gazdagítja az éves ütemtervet, amelyben a művészeti
rendezvények mellett a közismereti alkalmak is megfelelő felkészültséget
kívánnak.
A művészeti nevelés értékei tehát a
közismereti órákon és a szabadidős tevékenységekben is könnyedén beépíthetőek.
Mik is ezek?
-
készség- és rutinfejlesztés
-
komfortbiztosítás
-
kiegyensúlyozottság
-
egészségfejlesztés
-
személyiségfejlesztés
-
közönségnevelés
-
közösségfejlesztés
-
közművelés
-
A provinciális hozzáállású és gondolkodású
tantestületek esetében minden változással szemben tapasztalható az alapvető
elzárkózás egyfajta rémülettel, vagy ijedséggel párosítva.
A változás
számukra kizárólag mennyiségi terhet és nem minőségi lehetőséget foglal magába.
Amíg a szellemi
és lelki otthonaikban – az iskolákban – a pedagógusok képtelenek elhúzni a
sötétítőket és kinyitni az ablakokat, annak érdekében, hogy a fejlődéshez
szükséges éltető napfény és friss levegő áramoljon be, addig a szülők is az
általuk befolyásolt – tudattalan – állapotban maradnak.
A
szülői és a tantestületi igények a pedagógiai módszerekkel és szükségletekkel
szemben a tanulók és növendékek valódi szükségleteik teljesen eltérőek.
A felelős
vezetői attitűd gyakorlati alkalmazása azonban helyes irányba terelheti ezeket
a korszerű realitástól elmaradt szemlélet- és hozzáállás-változatokat.
A
korunkra kialakult irányvonalak meghatározzák a köznevelés fejlődési útját is,
amelyben a művészeti nevelés a mindennapos testneveléssel párhuzamban a
mindennapi egészségfejlesztés szerves részeként szükséges megjelenjen.
A közvélemény hajlamos a tanulókat a
személyiségükhöz illeszkedően kategorizálni, így alapvetően a sport- és a
művészeti beállítottságú személyiségek részére van lehetőség versenyképességet
és sikerkövetést elsajátítani, az utóbbiban már térítési díj ellenében.
Míg a közvélemény csak ezekben a
szektorokban képes gondolkodni, az intézményvezetőknek és a pedagógusoknak - az
esélyteremtést szem előtt tartva – szükséges korszerűen hasznos, új lehetőségeket
biztosítani minden tanuló számára.
Ez a
tantestületek esetében nehezebb feladat, hiszen a – felelősséget és a
szerepvállalást kizárólag a vezetőkre terhelő - nyugodt attitűdjükön ritkán
javítanak készségesen.
Amennyiben a szülőkre nagyobb hatást
képesek gyakorolni azok vezetők – akik belátják és felvállalják, hogy a teljes
értékű nevelés a tanulók hasznossá válásának és hosszútávú érvényesülésének egyetlen
lehetősége, valamint ennek tudatosítása érdekében hajlandóak személyes népszerűségüket
is feláldozni – a szülői igények és a tanulói szükségletek hatékonyan találkozhatnak
egymással.
Napjainkban két kulcsfontosságú
tényező határozza meg a korszerű edukációs folyamatokat, a tehetség- és a
kreativitásfejlesztési értékeket.
Mindkét esetben
meghatározó cél a hasznosítható tudás kialakítása, azonban a fejlesztési
elveket tekintve alapvető különbségek tapasztalhatóak, hiszen a
tehetségfejlesztés alapvetően az érzelmi- és szellemi gazdagításra épül – tehát
az EQ és SQ fejlesztés áll a nézetközéppontjában – a kreativitásfejlesztés
irányvonalával szemben, amely kifejezetten az értelmi – IQ többletű –
illeszkedést határozza meg folyamataiban.
Tehát, míg a
tehetségek esetében nem alapfeltétel, hogy értelmi dimenzióban is értelmezhetőek
legyenek a szellemi termékek és alkotások, addig a kreativitás kizárólag értelmezhető
ötleteket és termékeket képes sztenderdszempontjai alapján értékelni.
Ebből az is
következhet, hogy a tehetségfejlesztés nagy részben elméleti képzésre épül és a
kreativitásfejlesztés a gyakorlati hasznosulást helyezi előtérbe.
Továbbgondolva a
tehetséges növendék tehetségét az élet több általános területére átültetve
képes érvényesülni, a kreatív tanuló azonban egy adott tevékenységben éli ki
kreativitását és a megszerzett tapasztalatai kevésbé válnak kompatibilissé más tevékenységekkel,
szakmákkal.
A tehetségek tehát kifejezetten az
ötletek életre hívásában, a tervezésben és az elméleti megálmodásban erősek,
míg a kreatívok – az ők követői – a gyakorlati megvalósításban, a kreatív –
költség-, idő- és energiacsökkentő – végrehajtásban és koordinálásban
kiemelkedőek. Ha mindezt a létrehozott termékekre és szolgáltatásokra is
lebontjuk, akkor láthatóvá válik, hogy a kreatív emberek olyan dolgokat hoznak
létre, ami nélkülözhetetlenek a mindennapi életben, míg a tehetségek elsősorban
olyanokat, amelyek különlegessé, élményszerűvé teszik az életet.
Mondhatjuk tehát,
hogy a kreatív folyamatok a hétköznapok személyesebbé tételére, natív
fejlesztésére, míg a tehetségfolyamatok magára az élet fejlesztésére irányulnak.
Ezek biztos tudatában a
pályaválasztás és a pályára állás is sikeresebb lehet, annál is inkább, mert napjainkban
a kreativitásra és a tehetséghasznosításra épülő munkaerő-piaci igények – a
jövőben már szükségletek – egyre inkább fokozódnak.
Ezek jelentős
része az automatizált idő-, energia- és forráscsökkentésre irányulnak,
amelyeket az ötletgazda tehetségek és a kiváló problémamegoldó kreatív
személyiségek kitűnően képesek megvalósítani.
Míg a mai korban az automatizálás, a
jövőben már a robotizálás válhat sztenderdfolyamattá, ahogy az emberi elme és
személyiség egyre hatékonyabban és illeszkedőbben képes együttműködni a
mesterséges intelligenciával és az infokommunikációs kor digitális eszközeivel.
Ez a folyamat
fokozottan megfigyelhető a 2010 után született Alfa-generációk esetében, akik minden
gondolatukat a digitális térben és a digitális eszközökkel kívánják
megvalósítani.
Az előző
generációknál jellemzőbb volt, hogy a technika térhódítása irányította az
emberek érdeklődési fejlődéstörténetét, a legfiatalabb generációk esetében
azonban a személyiségfejlődés veszi át a technikai haladás-irányítást.
Egyszerűbben
megfogalmazva ma még az embertömegek követik a digitalizációt, a felnövekvő
generációk esetében ez éppen fordítva igaz.
Ez azért
lehetséges, mert – a digitális eszközök és módszerek egyszerűsödésével,
valamint az embercsoportok kollektív tudásának fejlődésével - hamarosan az
átlagemberek is képesek lesznek professzionálisan irányítani a digitális teret,
amely már nem egy idegen világként fog megjelenni a közéletben, hanem a
mindennapos élet szükséges és elvárt kereteként.
A ma még sztenderdizálásra váró
folyamatok és látens szabályok rögzítésre és tudatosításra kerülnek, amellyel
az ember által irányított automatizálás elterjedhet.
A technika
fejlődésével és a – jelenlegi felhasználóbarát módon egyszerűsítettek,
popularizáltak helyett - bonyolultabb eszközök megjelenésével ismét előnyre
tesz szert a digitális világ a személyes térrel szemben, hiszen a mesterséges
intelligencia már ma is képes emberi beavatkozás nélkül, robotizáltan
működtetni komoly keretrendszereket.
Ahhoz, hogy
ebben a jövőbeli világban gyermekeinknek megfelelő esélyük legyen túlélni
valódi társadalomkulturális értékké szükséges váljon a tehetség és a
kreativitás is, amely ma még az átlagemberek számára a féltékenység alapját képezi,
vagy egyszerűen a gyakorlati haszontalanságot, értelmetlenséget képviseli.
Azonban,
ahogy az értelmi nevelést felváltotta az érzelmi nevelés és a jövőben felváltja
majd a spirituális, teljes értékű szellemi nevelés a művészeti nevelés
alapvetővé válik minden köznevelési intézmény pedagógiai programjában.
Addig
a szép időszakig viszont gyermekeink és saját életünk élményszerűvé, örömtelivé
és boldogabbá fejlesztéséhez elengedhetetlen a művészetkövetés!
Debrecen, 2017. Május
1.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője
