Magaskultúra-közvetítés
Debrecenben
A téli időszak
kiemelten megterhelő a családok életében, hiszen az élet- és egészségfejlesztési
rekreációs lehetőségek jelentősen lecsökkennek ebben az időszakban. A ”piaci”
kínálat kimerül az átlag családok által megfizethetetlen árképzéssel – és
szociokulturális, valamint életkori szempontból fokozottan vegyes közösségi
összetételük miatt csökkent vonzóerővel - rendelkező intézményes szórakoztatás
keretei között, így a téli lakás fogságából a szabadba kitörni vágyó, mélyebb
és értékesebb tartalmú, valamint hosszú távú hatású szórakoztatást igénylő családok
számára kevés lehetőség mutatkozik.
A szülők magatartási formája ilyen
időszakban meghatározó, hiszen gyermekeik számára életre szóló példamutatást
választanak. A lakáson belüli közös kreatív programok - a közös festés,
éneklés, zenélés, vagy tematikus zenehallgatás, videónézés – hatásai csak rövidtávon
okoznak feltöltődési élményt, de a folyton melegedő idő lehetővé teszi, hogy –
bár szellemileg passzív, de fizikailag aktív - szabadtéri elfoglaltságokkal
igyekezzenek megőrizni fizikai, mentális és spirituális egészségüket a
résztvevők.
Ezekből a szabadtéri közösségi terekből
már nagyobb a választék és óriási előnyük, hogy ingyenesen látogathatóak,
valamint nem tiltott kisgyermekekkel, sportjárművekkel és háziállatokkal sem a
látogatásuk.
Az utóbbi évek
rendkívül pozitív változása, hogy a városvezetők – lehetőségeik és forrásaik
szerint - minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a városlakók élhető,
használható, civilizált és kulturált környezetben tölthessék el szabadidejüket,
megjelentek – a nagycsaládosok szükségleteit kiszolgáló – dekoratív közösségi
terek, ahol a hétköznapokból és a társasházi környezetből kiszakadva
töltődhetnek fel a gyermekek és szüleik, nagyszüleik egyaránt.
A kulturális programok kínálata azonban meglepően visszafogottan és mérsékelt
sikerkövetéssel építi be az értelmiségi, diplomás nagycsaládos réteg elvárásait,
legfőképpen a tömegkultúra programjára hagyatkozik.
Értelmiségi nagycsaládos közösségünk a
klasszikus irányzatok és stílusok tisztelője, azonban lokális keretek között
nem találhatunk élet- és személyiségfejlesztő jelentőséggel bíró, értékes – a
populáris művészi stílusokat tekintve klasszikus komoly-, nép-, jazz-, rock-,
pop- és kortárszenei – programokat, egy fővárosi, kulturtematikus utazás
viszont jelentősen megterhelné az 5-8 fős családok házi-kincstári forrásait.
A helyi viszonylatban túl későn kezdődő rendezvények – a belépődíjak
magas árképzése, az informálisan és nem érdeklődési kör szerint kialakuló közönség-összetétel,
a jelentéktelen vonzóerő, az elhibázott vagy közre nem adott
műsor-összeállítás, a munkahelyen magas közösségi szerepet vállaló szülők késő
esti munkaelfoglaltságai és a tanuló korú gyermekek korai lefekvést szigorúan
rögzítő napirendje miatt – nem kerülhetnek fel a potenciális - személyes és
szakmai szempontból is támogatható - programválasztási listára.
Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő
szervezetünk koordinálása mellett működő professzionális együtteseinkkel a
művészi klasszikus komolyzene és jazz koncertpedagógiai adottságait fokozottan
kimerítjük, hiszen – a Debrecenben már 6 éve megrendezett
Jazzkarácsony-nagykarácsony hagyományos jótékonysági rendezvényünk mellett – a régió
számos városában biztosítottunk ingyenes magaskultúrális programválasztási és
műveltségelmélyítő értékű esélyt a – résztvevők részéről megfogalmazottan,
megtisztelően értékelten - művészileg tartalmas és értékes koncertpedagógiai
előadásaink során, amelyhez komoly segítséget nyújtottak az elnyert pályázati
források, a köznevelési és közművelődési intézmények vezetői és pedagógusai, valamint
az információ- és tudásvágyó tanulók is.
A közművelődési és közönségnevelési feladatok
- óvodák és művelődési házak a művészeti nevelésbe történő bekapcsolása révén –
a teljes köznevelési rendszer kulturális bázisa megteremthető. A jövő közönsége
és művelt embere a gyermek, kinek a mai kor feltételei mellett szükséges a -
legmagasabb elvárásoknak is megfelelő - magaskultúrát továbbörökíteni. Az első koncertélmény
tapasztalatai a művészeti iskola növendékeinél meghatározóak, szinte életre
szóló hatásúak, hiszen ekkor tapasztalják meg a művészi értékű – a
háttérzeneként folyamatosan szóló popzene hatásait felülmúló – művészi zene
értékeit, személyiség- és gondolatformáló élményeit.
Mára
minden előadó és zenekar, aki - komolyan veszi hivatását - kialakított a
gyermekek részére is megfelelően élvezhető repertoárt. Az ebből kialakuló –
különböző kulturtematikájú - műsorok feltételei között szerepel a művészi érték
megjelenése, a gyors és hosszú távú hatást biztosító művészi zene
interpretálása és a felkészült, korszerű szakmai tudással és tájékozottsággal
rendelkező művésztanárok jelenléte. A látens igények között szerepel a
kulturálisan ingerszegény környezetben nevelkedő gyermekek aktív közösségi
tevékenységekre való motiválása és a kulturálisan ingergazdag környezetben
nevelkedő gyermekek kreatív alkotófolyamatokra való inspirálása, melyre a
legtöbb – és a kooperatív tanulási módszereket támogató – lehetőség a
közismereti énekórákon nyílik. A közösségi alkalmakon több résztvevő
bekapcsolódása is kivitelezhető, ahol - a klasszikus és kortárs elvárásokat
szinkronizáló - alkalmakkor szülők bevonásával megvalósuló zene-, tánc-, dráma-
és képzőművészeti produkciók a művészi zene feldolgozását, befogadását segítik
elő.
Napjainkban – az egyre
nehezebb finanszírozási helyzetben levő – kulturális intézmények szerepvállalása,
koncertpedagógiája kiemelt feladat a művészeti nevelésben támogatásában.
Ezek az intézmények nemzetközi
kapcsolataik révén népszerűsítik a magyar művészi zenét és a művészetoktatást
világszerte.
Az infokommunikációs korszak legfőbb szakmai
kérdése, hogy a művészi zene milyen formában jut el és mely stílusai válnak
befogadhatóvá és népszerűvé a koncertpedagógia segítségével.
A közművelődés és közönségnevelés szükséglete már a
XX. század második felében megjelent, azonban a nyugati kultúra rohamos
terjedése óta méltánytalanul háttérbe szorult.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a művészetek
szakemberképzésében általános nézetként terjedt el, hogy a képzett növendék
befogadóvá válik egyszerűen a készségfejlesztése által, további fejlesztést nem
igényel műveltségének - magaskultúrára való fókuszálásának – specializálódása.
A közismereti ének órák a lexikális tananyag elsajátítására
szorítkoztak, a multi- és magaskultúra, valamint a klasszikus és kortárs
hangszeres, egyetemes és nemzeti értékeinek továbbörökítésének háttérbe
szorításával, esetenként a tömegkultúra személyiségromboló, de közösségépítő
módszereinek alkalmazásával.
A
meghirdetett előadások további problémák megjelenését idézik elő, hiszen a
különböző életkori és műveltségi sajátosságokkal rendelkező hallgatói
résztvevőkből álló közönség különböző koncentrációs és befogadói készségekkel
rendelkezik.
A leggyakoribb
probléma az előadás prózai részeinek túlsúlya a zenei tartalomhoz képest.
A különböző adatokat,
lexikális információkat ömlesztve leközölő előadók esetében a valódi, érdekes,
a mindennapi gyakorlati életben is használható, értékes tartalom, valamint a
személyiségfejlesztő és a léleknemesítő tapasztalatok mérsékelten kerülnek
közreadásra.
A felgyorsult
világunkhoz alkalmazkodott közönség számára kialakított műsorok nem
nélkülözhetik az azonnali befogadáshoz és hosszútávú élményhatáshoz szükséges
katarzis – az érzelmi csúcspont – gyors kibontakozását, ezért az előző
évszázadokban komponált komolyzenei kompozíciók közül korunkban a gyors
élményhatást biztosító közkedvelt hangvételű művek váltak népszerűvé és
átörökíthetővé.
Véleményem szerint a
professzionális előadók előadásait az alábbi koncertpedagógiai sztenderdszempontok
szerint vizsgálva határozhatjuk meg értékfaktorukat, általánosan elvárható
komplexitásukat: (Forrás: A
művészetoktatás és a művészeti nevelés szerepe az infokommunikációs korszakban
– Domokos, 2015)
1.
Hitelesség – az egyetemes művészi
értékek - közönségnevelő, magaskultúrális szinten interpretált - közművelődési
szándékkal - naprakész információkkal és korszerű formában társadalmi értéket
teremtően – történő előadás
2.
Életkori sajátosságok - az előadók a
gyermekek nyelvhasználatának megfelelően, fokozott humorral, de mérsékelt
dekoncentrálással és demoralizálással – de nem egyszerűbb, gyengébb mentális
képességekkel rendelkezőként kezelve a közönséget – történő előadás
3.
Interaktivitás szintje - közös
élményekkel, feladat- és problémamegoldásokkal, játékos formában - a közönséget
aktívan foglalkoztató formában – történő előadás
4.
Színpadkép – a zenekar elhelyezkedése
nyitottságot, segítőkészséget mutat a közönség felé, így ezzel a pozitív képpel
segíti elő a művészi zene könnyű befogadását, az azzal való azonosulást
5.
Megjelenés - a zenekar öltözéke és
viselkedése megalapozza a művészi zene befogadhatóságát, így szimpátiát,
kedvességet, követendő példát, kifinomult szintű társadalmi és kulturális
értékeket adnak a hallgatóságnak
6.
Korszerűség - adatokat, lexikális
információk helyett gyakorlati szempontok szerint használható tudásanyagot
közölve, korszerűen érdekes és értékes tartalmat, személyiségfejlesztő és
léleknemesítő tapasztalatokat is közreadnak az előadók
7.
Figyelemlekötés - az előadók az ifjúsági
közönség figyelmét karizmatikus személyiségük átadásával kötik le, kiemelkedő
teljesítmény esetén jutalmazzák is arra érdemeseket, valamint korszerű
módszerekkel fegyelmezik a koncentrációhiánnyal küzdő csoportokat
8.
Motiváció és inspiráció - a különböző
társadalmi és műveltségi környezetből érkezett közönség számára egyaránt
értékes információk biztosításával - a kulturálisan ingerszegény környezetben
nevelkedő gyermekek aktív közösségi tevékenységekre való motiválása és a
kulturálisan ingergazdag környezetben nevelkedő gyermekek kreatív
alkotófolyamatokra való inspirálása – hosszú távú élményhatást gyakorol, a
magas értékfaktorú személyiségfejlesztés segítségével
9.
IKT - a korszerű IKT eszközök által
kínált határtalan lehetőségek nagymértékben segítik az előadás legmélyebb
tartalmának és művészi értékfaktorának hallgatósághoz történő eljutását
10.
Elégedettségmérés, értékelés - az
előadás után az előadók összegyűjtik a közönség –értékeléshez és
elégedettségméréshez szükséges - élményeit és az így szerzett tapasztalataikat
- a programfejlesztésbe beépítve – felhasználják a művészi zene széleskörű
népszerűsítésének érdekében.
Természetesen
még további számtalan kritériumot beépíthetünk az interpretációfejlesztés és
ellenőrzés folyamatába, de ha - e szerint az általánosan elvárások szerint
felállított szempontrendszer szerint - egy-egy előadás és előadó pozitív
összképet ad, társadalmi és kulturális szerepvállalása - minden kétséget kizáróan
– magas szinten biztosított, tehát - az interpretációs tevékenységei során -
fokozottan magas mértékben kerültek átadásra és befogadásra a művészi zene
egyetemes és nemzeti értékei, elmélyült tartalmú üzenetei.
Továbbra is megoldatlan probléma
tehát, hogy az infokommunikációs korszak digitális társadalmában élő generációk
hogyan juthatnak hozzá az őket méltóképpen megillető magaskultúrához, amit az
őket megelőző generációk – évtizedeken keresztül - alanyi jog szerint szerezhettek
meg – hazánk legkiválóbb művészei előadásában - a legmagasabb színvonalú
hangszerbemutató előadásokon.
Debrecen, 2016. Február 13.
Domokos János
Antal
Trombitaművész-tanár,
Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,
a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő
szervezet vezetője
