Művész- szükségszakmák a jövőben

Művész- szükségszakmák a jövőben

Ahogy a köznevelésben úgy a közművelődésben is egyre inkább éreztetik hatásukat a versenyszféra sztenderdjei és marketingmenedzser-modelljei.

Ahhoz, hogy ezt a jelenséget megérthessük tisztáznunk szükséges a versenyszféra gyakorlati működését, fontosabb szerepkörei szerint. Amikor ezt a területet tanulmányoztam csupa idegen kifejezéssel és kizárólag üzleti angol rövidítésekkel találtam szemben magam, amelyek még legtöbbünknek ismeretlenek lehetnek, de a közeljövőben fokozott gyakorisággal találkozhatunk majd velük, ezért gondoltam fontosnak az összegzésüket:

-          CEO: A CEO (chief executive officer) a szervezet legnagyobb hatáskörrel és felelősséggel rendelkező irányító-vezetője, vezérigazgatója és felsővezetője, aki a szervezetet érintő legfontosabb ügyekben – fenntartói felhatalmazás mellett - döntéseket hoz és minden alkalmazott számára iránymutató utasításokat ad ki.

Státuszának alapkövetelménye a magas képzettség és kiterjedt tapasztalat, valamint erős kapcsolati háló. Helyes döntéseinek meghozatalához elengedhetetlen, hogy minden szervezetfejlesztési – kommunikációs, gazdasági, HR, PR, marketing, partneri, támogatói, segítői, menedzseri, stratégiai, technikai, tervezői, koordinálási, kutatási, fejlesztési és továbbfejlesztési - folyamatot tisztán átlásson és világos, egyszerűsített utasításokkal képes legyen irányítani azokat.

-          COO: A COO-k (chief operations officer-ek) feladatkörei speciális, vagy tematikus középvezetői, ügyvezető igazgatói vagy vezetőhelyettesi változásmenedzser-funkcióknak felelnek meg, amelyek – szakterületek szerinti koordinálással – segítik a felsővezető döntéshozatalát, szakmai fejlesztőmunkáját. A szerepkörök leggyakrabban a stratégiai fejlesztés, a szakmai képviselet, a szolgáltatásfejlesztés, esetleg a működéshez szükséges rutin- és gyakorlatirányítás témakörei köré csoportosulnak. Képzettségéből adódóan az adott szakterületéhez kapcsolódó felelősség- és hatásköröket vállalja.

-          CFO: A CFO (chief finance officer) gazdasági vezető, felsővezető-helyettes, középvezető, vagy válságmenedzser, aki a deficit elkerüléséért és a szubficit fenntartásáért felelős. Hatáskörei a gazdasági irányítás, a válságmenedzsment, a kockázatelemzés, a befektetés és a kontrolling szerepköreire terjednek ki.  

-          CMO: A CMO (chief marketing officer) marketing-vezető, középvezető-helyettes vagy a valóságban elméleti szinten létező CSO (chief sales officer és chief strategy officert) szerepköröket gyakorlatban irányító vezető, aki a piackutatás mellett, az új piaci szektorok meghódításáért, az új vásárlói rétegek megszerzéséért, az értékesítési csatornák és kapcsolati háló továbbfejlesztéséért, a stratégiafejlesztésért, a papír alapú és digitális adatfeldolgozásért, a mérés-értékelésért, a pályázati források lehívásáért, valamint e területek szintetizált ellenőrzéséért is felelős. 

Szerepe a digitális megjelenésben és a versenyszférán belüli folyamatos jelenlét biztosításában kiemelkedő.

-          CTO: A CTO (chief technology officer) hatáskörébe tartozik a szervezetnél alkalmazott módszerek és eszközök hatékony működése, az infrastruktúra működtetése és kutatás-fejlesztése, valamint a belső ellenőrzési és értékelési feladatok is, amelyek szervesen illeszkednek az irányítási-koordinálási alsóvezetői felelősségkörhöz.

-          CXO: A CXO (chief experience officer) a szervezeti kultúrában a felhasználói élmény és elégedettség kialakítása, fenntartása és fejlesztése érdekében alsóvezetői feladatkört lát el, a stratégiatervezéstől, az adott brand, termék, vagy szolgáltatás hírnevének és népszerűségének kialakításán, a marketing- és kommunikációs sztenderdek alkalmazásán, valamint a törvényes adatszerzési- és közlési folyamatokon keresztül, egészen a külső-belső szakmai és személyes kapcsolatok menedzseléséig.

-         CIO: A CIO (chief information officer) szintén alsóvezetői, esetleg működtetői munkaközösség-vezetői szerepkörben tevékenykedik. Feladatköre az IKT infrastruktúra hatékony működtetése, a maga elengedhetetlen biztonsági keretrendszerének biztosításával. Döntési jogkörrel általában nem rendelkezik, kizárólag a szervezeti biztonságot érintő döntések előkészítésben vesz részt. Legfőbb szerepe a digitális tér és az infokommunikáció határtalan lehetőségeinek a szervezet érdekei szerint történő felhasználása, a szubficit fenntartása érdekében, valamint a szervezeti információs- és adattőke biztonságos, digitális rögzítése, rendszerezése és felhasználhatóvá tétele az innovációs folyamatok szolgálatában.

IKT-szakmákban:

-          Komfort-menedzser (komfortérzetért felel)

-          Felhasználói élménytervező (SWOT)

-          Adatelemző (szokásfigyelő)

-          Chatbot kommunikációs tréner (interakciómodell-tervező)

-          Kommunikációs menedzser (pozitív kommunikáció és eladásfejlesztés)

-          Kreatív technikai és analitikai fejlesztő (takarékos- és környezettudatos marketing)

-          Közösségi meggyőző (a cég reklámarca)

-          Innovációs menedzser (változás- és válságmenedzser)

-          Általános IKT koordinátor (a tehetség)

Látható tehát, hogy a versenyszférában a sztenderdizált munkafolyamatok és szakmai tevékenységek révén adott munkavállaló több feladatellátási státusz, vagy munkahely, esetleg ellentétes érdekeltségű – meghatározóan vetélytárs beállítottságú - ipari szektor munkafolyamatait is praktikusan képes ellátni, így az önképzésébe fektetett energia, idő és materiális forrás könnyedén megtérül, a munkaerő-piaci komfortérzet és személyes egzisztencia megőrzésével.

A lojalitás fogalma is szélesebb perspektívában jelenik meg az üzleti jellegű tevékenységekben, ugyanis – a közszférában tapasztalható hagyománytisztelettel és értékmegőrzéssel ellentétben – az értékteremtő gyors változások miatt mindig csak az adott projekttel kapcsolatban alkalmazható a szakmai elkötelezettség és alázat.

Gyakran nehéz, de helyes döntés lehet szembemenni a vezetéssel a biztonságos projektmegvalósítás érdekében, ám a következmények elemzése során a legtöbb munkavállalót – a fejlesztő szándék és a szervezet üzleti érdekei ellenére - elriasztja ez a nehéz választás.

A nehéz döntések felvállalásának gyakorlata a spirituális intelligencia által vezérelt művészszakmában általános gyakorlat, hiszen minden válságidőszak elsődlegesen érinti ezt a szektort.

Amikor azonban a gyártók a kisszámú igényes fogyasztókat és felhasználókat kívánják megszólítani szintén a művészetekhez, a professzionális művészekhez fordulnak, hogy kreatív csomagolással tegyék eladhatóan vonzóbbá prémium minőségű termékeiket, szolgáltatásaikat.

A művészetre épülő új ipari szektorok:

Mivel a művészetekre épülő ipar korunkban folyamatos térhódítással dimenzionálódik, új típusú szakmák és státuszok alakulnak ki, a tudásintenzív-, a kulturális és a kreatív ipar kiszolgálása érdekében.

A különböző elvárások és igények pragmatikusan intellektuális alkotók és konvencionálisan gyakorlatias előadók megjelenését szorgalmazzák.

Lehetséges jövőbeli szükségszakmák a művészetekben:

-          Felhasználói igényelemző

-          Kulturális szükségletkutató

-          Általános kultúraközvetítő

-          Arculatvezető (elméleti megjelenés-alkotó)

-          Brand- és minőségellenőr (gyakorlati jelenlét-előadó)

-          Kreatív marketing-menedzser (natív promo-alkotó és előadó)

-          Általános teljesítmény-menedzser

-          Konvenció-koordinátor (praktikus megegyezés-előadó)

-          Pragmatika-kommunikátor (értékrendszer-közvetítő előadó, jelek és jelzések)

-          Szemiotika-tervező (belső értékrendszer-alkotó, jelek és jelzések)

-          Téma-interpretátor (értelmezés)

-          Előadás-facilitátor (könnyítés)

-          Érték- és élmény-mediátor (közvetítés)

-          Közönséghatás-elemző

-          Komfort-fejlesztő

-          Program-leader

-          Frusztrációs mentor

-          Kultúrközösségi operátor

-          Progresszív eszköz- és módszerfejlesztő

-          Tehetségkoordinátor

-          Mérés-értékelési koordinátor

-          Műsorinnovátor

-          …

Ahogy a szakember- és a szaktudás-hiány egyre jobban elterjed a különböző szakmákban valószínűsíthető lesz az új szakmák elterjedése, valamint a szakmakörök egyszemélyes, sokoldalú felhasználása.

A gyakorlatban tehát egy adott munkakörhöz – a lehetőségek kimaxolásával – több szakkör is könnyedén optimalizálhatóvá válik, annak függvényében, hogy a feladatellátó személy milyen natív sajátosságokkal, attitűdökkel és képzettségekkel rendelkezik.

Mivel korunk egyetlen kitörési lehetősége a folyamatos tanulás és továbbképzés, a jövő állásainak betöltéséhez fokozottabban szükséges lesz az edukációs sokoldalúság.

Ez a jelenség a művészetekben is megtapasztalható, ahol a tehetségek – figyelmüket megosztva - jellemzően több művészeti ágban is alkotnak és előadnak párhuzamosan.  

A művészet szellemi terméke az élmény, amely összetevőiben erkölcsi, mentális, szellemi és érzelmi felemelkedést is tartalmaz, azonban az állami Kutatás-Fejlesztés-Innováció (KFI) programokhoz hasonlóan általános sztenderd-modellek kidolgozásával szükséges korszerűen naprakésszé fejleszteni, annak érdekében, hogy vonzóerejét és művészi értékét együttesen legyen képes megőrizni.

A digitális élmény-automatika és az interaktív, felhasználóbarát mesterséges intelligencia felhasználása elkerülhetetlen az alkotó- és az előadó-folyamatokban egyaránt.

Az új, versenyképesebb szervezeti kultúra a hasznos (nonformális, informális és formális) szakmai kisközösségekre és a sokoldalú (tehetségazonosított és követett) személyes tehetségekre épül, mindenféle hierarchia felszámolásával, azonban fokozott szabályrögzítés mellett és fejlesztést szolgáló-vezető attitűddel.

Cél: az élmény-felhasználói szükségletek dinamikus és flexibilis lekövetése és lereagálása.

A kollektív fennmaradás kulcsa az –emberiség történelmében a válsághelyzeteket is feloldó - együttműködés, amelyben a művészet élenjáró.

A mesterséges intelligenciával történő együttműködés mértéke jellemezheti majd a jövő emberi sikereinek megjelenését.

használhatjuk:

-          a robotvezetőt (étel- és italrendelés, művészellátás, edukáció, személy- és felszerelés-szállítás)

-          a drónokat (fénytechnika, különleges effektek, alkotás, előadás és edukáció, szemléltetés, biztonság, helyszínbiztosítás, logisztika, felvétel, referenciakészítés)

-          az irányított automatákat és az intelligens robotokat (alkotás, előadás és edukáció, helyszínbiztosítás, szállítás, rakodás, építés, termék- és szolgáltatás)

-          az applikációkat (kultúrszektor-elemzés, igényfelmérés, alkotás, előadás és edukáció, szellemi tulajdon-védelem és nyomkövetés, szemléltetés, asszisztencia, kapcsolattartás, kommunikáció, digitális megjelenés és jelenlét tervezés-szerkesztés-fejlesztés, könyvelés, adminisztráció, adatgyűjtés, adatrögzítés, információelemzés, információmegosztás, referenciakészítés)

-          IoT (Internet of Things) a tárgyaink hálózatát (aktívan kommunikáló rendszerek, hangszerek…)

a művészetekben.

A jelen kérdése: az AI hogyan segítheti az alkotást, az előadást és az edukációt???

Természetesen nem várhatjuk, hogy pótolhatják az emberi ötleteket, a kreativitást, a személyes attitűdöt, viszont elengedhetetlen partnerei, támogatói és segítői lesznek a mindennapi feladatellátásnak!!!

A problémamegoldáshoz, kapcsolatépítéshez, művészetekhez, kreativitáshoz, ötletekhez, tehetséghez, érzelmekhez, szellemiséghez, helyzetfelismeréshez, helyes döntéshez és önkifejezéshez teljes emberi személyiségre van szükség, azonban folyamatos tanulással az emberi életet olyan kényelmi szintre emelheti, ahol az ember a legfőbb alkotóként kizárólag szellemi faktorával válhat örökké, halhatatlanná…

Köszönöm, hogy megtisztelt figyelmével!

Debrecen, 2017. Május 03.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője

Művészetoktatás, vagy művészeti nevelés?

Művészetoktatás, vagy művészeti nevelés?

         Ez a kérdés manapság igencsak aktuálissá vált és a közoktatás-köznevelés tartalmi különbségéhez hasonlóan széleskörű tudatosításra vár.

Míg a művészetoktatás alapvetően két intézménytípusban zajlik, a művészeti nevelés a köznevelési alapszolgáltatások részévé válhat a jövőben.

A művészetoktatás a zeneiskolák és a művészeti iskolák keretrendszerei között valósul meg.

Mind a zeneiskola, mind a művészeti iskola mára kialakult sztenderdekkel dolgozik, azonban a vidéki kulturális környezetben elveszítette korszerűségét.

A zeneiskola esetében gyakran az egyetemes kultúranyag kizárólagossága és a választható hangszertanulási lehetőségek mérsékeltsége, vagy – az intézmény szükségletei szerint irányított - túlszabályozottsága okoz veszélyhelyzeteket.

Ezafajta túlszabályozottság korlátozhatja a növendékek kreativitását és – az egyfőtárgyas főkuszálás miatt - megfoszthatja őket sokoldalúságuk megmutatkozási lehetőségeitől.

Azokban a városokban, ahol mindkét intézménytípus megtalálható a sokoldalú, kreatívabb személyiségek előszeretettel választják a művészeti iskolát a zeneiskolával szemben.

A művészeti iskolában gyakran nehezen tartható fenn az – alapvetően az egyetemes zeneiskolai hagyományokra épülő - oktatás színvonala, hiszen a közvélekedés és elvárások szerint szinte szakkörszerűen működik a növendékek fejlesztése, amely legtöbbször – növendéki részről - nélkülözi a mentális, érzelmi és szellemi felkészültséget, hiszen a tanulók a délutáni kötött tanórák, a közkedvelt tömegszakkörök, a szabadidőjátékok és a közismereti versenyalkalmak között beesve, gyakran kimerülten érkeznek a művészeti órákra.

Persze vannak időszakbeli különbségek, de alapvetően az – évkezdéstől évzárásig tartó - aktív időszakban csak a téli hónapok alkalmasabbak hatékony készségfejlesztésre.

A többi időszakban rengeteg esemény gazdagítja az éves ütemtervet, amelyben a művészeti rendezvények mellett a közismereti alkalmak is megfelelő felkészültséget kívánnak.

            A művészeti nevelés értékei tehát a közismereti órákon és a szabadidős tevékenységekben is könnyedén beépíthetőek.

Mik is ezek?

-          készség- és rutinfejlesztés

-          komfortbiztosítás

-          kiegyensúlyozottság

-          egészségfejlesztés

-          személyiségfejlesztés

-          közönségnevelés

-          közösségfejlesztés

-          közművelés

-           

            A provinciális hozzáállású és gondolkodású tantestületek esetében minden változással szemben tapasztalható az alapvető elzárkózás egyfajta rémülettel, vagy ijedséggel párosítva.

A változás számukra kizárólag mennyiségi terhet és nem minőségi lehetőséget foglal magába.

Amíg a szellemi és lelki otthonaikban – az iskolákban – a pedagógusok képtelenek elhúzni a sötétítőket és kinyitni az ablakokat, annak érdekében, hogy a fejlődéshez szükséges éltető napfény és friss levegő áramoljon be, addig a szülők is az általuk befolyásolt – tudattalan – állapotban maradnak.

A szülői és a tantestületi igények a pedagógiai módszerekkel és szükségletekkel szemben a tanulók és növendékek valódi szükségleteik teljesen eltérőek.

A felelős vezetői attitűd gyakorlati alkalmazása azonban helyes irányba terelheti ezeket a korszerű realitástól elmaradt szemlélet- és hozzáállás-változatokat.

A korunkra kialakult irányvonalak meghatározzák a köznevelés fejlődési útját is, amelyben a művészeti nevelés a mindennapos testneveléssel párhuzamban a mindennapi egészségfejlesztés szerves részeként szükséges megjelenjen.

            A közvélemény hajlamos a tanulókat a személyiségükhöz illeszkedően kategorizálni, így alapvetően a sport- és a művészeti beállítottságú személyiségek részére van lehetőség versenyképességet és sikerkövetést elsajátítani, az utóbbiban már térítési díj ellenében.

            Míg a közvélemény csak ezekben a szektorokban képes gondolkodni, az intézményvezetőknek és a pedagógusoknak - az esélyteremtést szem előtt tartva – szükséges korszerűen hasznos, új lehetőségeket biztosítani minden tanuló számára.

Ez a tantestületek esetében nehezebb feladat, hiszen a – felelősséget és a szerepvállalást kizárólag a vezetőkre terhelő - nyugodt attitűdjükön ritkán javítanak készségesen.

            Amennyiben a szülőkre nagyobb hatást képesek gyakorolni azok vezetők – akik belátják és felvállalják, hogy a teljes értékű nevelés a tanulók hasznossá válásának és hosszútávú érvényesülésének egyetlen lehetősége, valamint ennek tudatosítása érdekében hajlandóak személyes népszerűségüket is feláldozni – a szülői igények és a tanulói szükségletek hatékonyan találkozhatnak egymással.

            Napjainkban két kulcsfontosságú tényező határozza meg a korszerű edukációs folyamatokat, a tehetség- és a kreativitásfejlesztési értékeket.

Mindkét esetben meghatározó cél a hasznosítható tudás kialakítása, azonban a fejlesztési elveket tekintve alapvető különbségek tapasztalhatóak, hiszen a tehetségfejlesztés alapvetően az érzelmi- és szellemi gazdagításra épül – tehát az EQ és SQ fejlesztés áll a nézetközéppontjában – a kreativitásfejlesztés irányvonalával szemben, amely kifejezetten az értelmi – IQ többletű – illeszkedést határozza meg folyamataiban. 

Tehát, míg a tehetségek esetében nem alapfeltétel, hogy értelmi dimenzióban is értelmezhetőek legyenek a szellemi termékek és alkotások, addig a kreativitás kizárólag értelmezhető ötleteket és termékeket képes sztenderdszempontjai alapján értékelni. 

Ebből az is következhet, hogy a tehetségfejlesztés nagy részben elméleti képzésre épül és a kreativitásfejlesztés a gyakorlati hasznosulást helyezi előtérbe.

Továbbgondolva a tehetséges növendék tehetségét az élet több általános területére átültetve képes érvényesülni, a kreatív tanuló azonban egy adott tevékenységben éli ki kreativitását és a megszerzett tapasztalatai kevésbé válnak kompatibilissé más tevékenységekkel, szakmákkal.

            A tehetségek tehát kifejezetten az ötletek életre hívásában, a tervezésben és az elméleti megálmodásban erősek, míg a kreatívok – az ők követői – a gyakorlati megvalósításban, a kreatív – költség-, idő- és energiacsökkentő – végrehajtásban és koordinálásban kiemelkedőek. Ha mindezt a létrehozott termékekre és szolgáltatásokra is lebontjuk, akkor láthatóvá válik, hogy a kreatív emberek olyan dolgokat hoznak létre, ami nélkülözhetetlenek a mindennapi életben, míg a tehetségek elsősorban olyanokat, amelyek különlegessé, élményszerűvé teszik az életet.

Mondhatjuk tehát, hogy a kreatív folyamatok a hétköznapok személyesebbé tételére, natív fejlesztésére, míg a tehetségfolyamatok magára az élet fejlesztésére irányulnak.

            Ezek biztos tudatában a pályaválasztás és a pályára állás is sikeresebb lehet, annál is inkább, mert napjainkban a kreativitásra és a tehetséghasznosításra épülő munkaerő-piaci igények – a jövőben már szükségletek – egyre inkább fokozódnak.

Ezek jelentős része az automatizált idő-, energia- és forráscsökkentésre irányulnak, amelyeket az ötletgazda tehetségek és a kiváló problémamegoldó kreatív személyiségek kitűnően képesek megvalósítani.

            Míg a mai korban az automatizálás, a jövőben már a robotizálás válhat sztenderdfolyamattá, ahogy az emberi elme és személyiség egyre hatékonyabban és illeszkedőbben képes együttműködni a mesterséges intelligenciával és az infokommunikációs kor digitális eszközeivel.

Ez a folyamat fokozottan megfigyelhető a 2010 után született Alfa-generációk esetében, akik minden gondolatukat a digitális térben és a digitális eszközökkel kívánják megvalósítani.

Az előző generációknál jellemzőbb volt, hogy a technika térhódítása irányította az emberek érdeklődési fejlődéstörténetét, a legfiatalabb generációk esetében azonban a személyiségfejlődés veszi át a technikai haladás-irányítást.

Egyszerűbben megfogalmazva ma még az embertömegek követik a digitalizációt, a felnövekvő generációk esetében ez éppen fordítva igaz.

Ez azért lehetséges, mert – a digitális eszközök és módszerek egyszerűsödésével, valamint az embercsoportok kollektív tudásának fejlődésével - hamarosan az átlagemberek is képesek lesznek professzionálisan irányítani a digitális teret, amely már nem egy idegen világként fog megjelenni a közéletben, hanem a mindennapos élet szükséges és elvárt kereteként.

            A ma még sztenderdizálásra váró folyamatok és látens szabályok rögzítésre és tudatosításra kerülnek, amellyel az ember által irányított automatizálás elterjedhet.

A technika fejlődésével és a – jelenlegi felhasználóbarát módon egyszerűsítettek, popularizáltak helyett - bonyolultabb eszközök megjelenésével ismét előnyre tesz szert a digitális világ a személyes térrel szemben, hiszen a mesterséges intelligencia már ma is képes emberi beavatkozás nélkül, robotizáltan működtetni komoly keretrendszereket.

Ahhoz, hogy ebben a jövőbeli világban gyermekeinknek megfelelő esélyük legyen túlélni valódi társadalomkulturális értékké szükséges váljon a tehetség és a kreativitás is, amely ma még az átlagemberek számára a féltékenység alapját képezi, vagy egyszerűen a gyakorlati haszontalanságot, értelmetlenséget képviseli.

Azonban, ahogy az értelmi nevelést felváltotta az érzelmi nevelés és a jövőben felváltja majd a spirituális, teljes értékű szellemi nevelés a művészeti nevelés alapvetővé válik minden köznevelési intézmény pedagógiai programjában.

Addig a szép időszakig viszont gyermekeink és saját életünk élményszerűvé, örömtelivé és boldogabbá fejlesztéséhez elengedhetetlen a művészetkövetés!

Debrecen, 2017. Május 1.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője